|
||||||
|
|
|
||||
MAI SZEMMEL:
Tátika étterem, Badacsony (1958-1961) Építészet:
Callmeyer Ferenc Szöveg/fotó:
Wettstein Domonkos Akkor: Az 50-es évek végén politikai döntés született
a Balaton-part nemzetközi üdülőhellyé fejlesztéséről. A szocialista realizmus
ideológiai kényszerét egy kései modern útkeresés váltotta fel az
építészetben, a tóparti építkezések izgalmas kísérletezésre adtak
lehetőséget. A fejlesztéseket összehangoló Regionális Tervvázlat Badacsonyt nagyforgalmú kirándulóhelyként jelölte meg, ahova a
borimádat vonzotta turisták főként hajón és vasúton érkeztek. A kikötő és a
part rendezési tervét Callmeyer Ferenc készítette,
elképzelése szerint a borkóstolásból visszatérő közönség várakozás közben
venné igénybe a területet. Tervének egyik fontos eleme egy 400 főt befogadó
tóparti vendéglátóegység volt, melynek alsó szintjén gyorskiszolgáló étterem,
emeletén zenés cukrászda, a strandoldalon pedig büfé kapott helyet. A tó
felől az épület nyugodt horizontalitása
kihangsúlyozta a hosszan elnyúló strandvédőművet, ugyanakkor szerényen
illeszkedett a Badacsony látványába. A földszinti homlokzat a partvonallal
azonos síkba került, az emelet lebegő tömege 5
méteres konzollal nyúlt víz fölé. A vertikális tagolást a bevilágítási igény
és a hullámeternit palafedés lejtése indokolta. Az épületet dél felé kék színű huzalbetétes üveg napellenzők, a
nyugati oldalt eloxált alumínium lamellák védték. A kor hazai
csúcstechnológiáját reprezentáló üvegfalak függőleges osztás nélkül, alsó
felső-befogással, különlegesen edzett üvegből készültek. Az üvegtáblák
egymáshoz és a falhoz csiszolatlanul kapcsolódtak, az idényjellegű épületnél
ennek semmi hátránya nem volt. Most: Badacsonyba hajóval érkezve a partsáv és a
kikötő vonalának találkozásánál ma is meghatározó a Tátika elnyúló tömege. A
fák felnőttek, lombjukkal jótékonyan takarják el az épület megváltozott
hátterét. A Balaton-parti minőségi vendéglátást felváltotta a tömegturizmus.
A hegylábi lejtő beépült nyaralókkal, a környezetet uraló zavaros mikroarchitektúra a nagyvonalú éttermet is fojtogatja. Az
épület eróziója korán elkezdődött. Az átadást követő években eltűnt a
hosszhomlokzatot szépen proporcionáló fehér műkő
korlát, mert az a belső helyiségben ülőket zavarta a kilátásban. Időközben a
tó feltöltődésével az épületkonzol szárazra került, az egykoron vízparthoz
tapadó építmény előtt napernyőkkel telezsúfolt teraszt alakítottak ki. A
rendszerváltás idején a ház funkciója is átalakult; a cukrászda-eszpresszóból
zajos tóparti mulató lett. A Tátika áttervezésére Callmeyert
kérték fel. Az etikailag szép gesztus nehéz helyzetbe hozta a tervezőt. A
belső lépcső felszámolásával az emeleten önálló zenés szórakozóhely, a
földszinten étterem kapott helyett. Az új lépcsőket az épületen kívül, az
utólagos beavatkozást jelezve a derékszögű rendszerhez képest 45 fokban
elfordítva helyezte el. Később az emeleti teraszt is beüvegezték, elbontva a
technikailag bravúros megoldású üvegfalat. A ház mozgalmas tömegkoncepciója
túlélte az idő próbáját, az épület finomságát adó modern részletek
elpusztultak. Formai egyszerűsége, fény-árnyék arányai és a tájjal való
érzékeny kapcsolata miatt az identitás kereső
balatoni építészet ma is érvényes példája. megjelent: Metszet 2011/5 |
|
|||||
© Wettstein
Domonkos 2012 |
ajánlott: arial, felbontás
1680x1050 Chrome, Firefox, Flashplayer |
web: www.wettstein.hu |
||||